2016. december 17., szombat

három

2013. december 14.
Szóval, pontban a fenti dátum szerint, három éve kezdtem el boldogítani a népeket. Tudom, szörnyű amit az utóbbi időben leművelek a bloggal kapcsolatban, de lesz ez még más. 

Fogalmam sincs, mit írhatnék. Köszönök minden kattintást, feliratkozást, kommentet, olvasást, pipát, még akkor is, ha nem valami nagy számokról beszélünk. Köszönöm a szavakat, köszönöm ezt a három évet *nyáladzás*. Szóval most akik olvasnak (ha egyáltalán ennyi idő után még érdeklek valakit), kapnak egy hatalmas ♥. 


És igen, ez hihetetlenül érzelmes lett, ezért magamhoz híven benyögök még ide valamit. 

élethelyzetek
[amikor mindenki a telefonját nyomkodja, te pedig nem szólaltál meg már egy jó ideje]
és mondasz valamit
- Gyerekek... érzem ahogy rohad a pofám. De csak a jobb... mindjárt oszlani kezd. És így bűzleni fog, meg gennyes lesz az egész, mint a rosszul megrendezett filmekben az oszlásnak-indult-hulla. Elsorvad. 

[amikor nagyon reggel van, de a suliban először a barátnőiddel futsz össze]
és ritka alkalom, viselsz sminket
- Wow, Panni, ma nagyon csinos vagy!
- Kösziii (örül, hogy végre valamit jól csinált). 
- Te nem is használsz alapozót?
- Nem, minek? Nem szeretem, beleragad a pofámba, meg a kezem is így összekeni, ha támasztom az arcom, meg olyan, mint valami maszk, érted... 
[itt eltelik pár perc és már enyhén másról van szó]
- És a szemeden nem zavar? Nem szoktál belenyúlni, elkenni vagy ilyesmi?
- Mi, én a szememre nem használok alapozót... 

és mindjárt karácsony... nem, ez hibás. mindjárt egy éve, hogy felvételiztem... hát azta. 

2 megjegyzés: